Gondolkoztam délután,hogy írok egy gyors bejegyzést, hogy ma kicsit késni fog a blog, de gondolom erre mindenki rájött úgy is magától, aki esetleg korábbra várta a mai bejelentkezésemet. Aki nem jött volna rá, annak utólag üzenem,hogy a mai bejegyzés késik ;)
De aggodalomra semmi ok, az ördög nem alszik, és még Én sem. Amúgy az ördög miért nem alszik? No mind1. Ez költői kérdés marad. De egy tuti..jó karikásak lehetnek a szemei. Talán ezért nem festjük az ördögöt a falra nem? Nem lenne valami hihető egy karikás szemű szarvas pasi a falon. De legalább felszarvazni már nem tudják...
Igen, ez ma egy könnyebben emészthető bejegyzés lesz.Nem is fog olyan nagy témákat firtatni.
Ma mentem hazafele ( ki a fa**omat érdekel,hogy merre mentél?!? ) , és arra gondoltam, hogy nekem kell egy szívószálas kis üdítő. Húúha mi? :P Nem kell ironizálni, a NASA is egy baci miatt rendelt el hírzárlatot...
De hogy mire kellett nekem az az üdítő? Hogy megigyam. Mire másra...:D Ma nagyon sziporkázom nem?
Az viszont már egy sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért pont egy olyan kis szívószálas 99 Ft-os üdítő kellett nekem, amit kb utoljára általános iskola második osztályában ittam és nem egy fél literes üveg, mint amit minden normális ember iszik.
A válasz most sem túl bonyolult. Mert úgy éreztem,hogy átlendültem azon a kis alig észrevehető határon, ahol most vagyok 21 évesen. Felnőtt? Gyerek? Ha engem kérdeztek örök gyerek, ha a tanáraimat vagy a szüleimet, akkor felnőtt.
És igen. Az elmúlt két napban semmi jele nem volt annak, hogy még gyerek lennék, mert azt tettem amit egy 21 éves egyetemistának kell a 14.héten, két héttel a vizsgaidőszak előtt. Tanultam, és zh-kra jártam.
De mitől is lesz valaki felnőtt? Van aki 14 éves korára már annyit kapott az élettől, mint más 30 évesen se. Mert azt ugye belátjuk,hogy attól,hogy valaki 20-30-40 éves, még nem feltétlen érett.
Én nem mernék állást foglalni ebben az ügyben, de úgy vélem,hogy a tetteink azok, amik felnőtté tesznek minket.
És amikor ittam a kis üdítőmet, akkor úgy éreztem, hogy gyerek lettem. Nem, nálam a gyerek nem azt jelenti, hogy beálltam a fogócskába, vagy megkértem valakit,hogy lökjön be a hintán.
Egyszerűen csak úgy éreztem,hogy nem vagyok felnőtt. Mert még nem akarok az lenni. Ráérek még foglalkozni azzal, hogy fizessem a gázszámlám. Lesz még nagyobb gondom is, mint egy elrontott zh. Nem kell állandóan úgy élnünk, mint amit az életkorunk általánosságban elvár. Lassan már nem is örülünk semminek, mert, hogy "az milyen gyerekes". Mégis léteznek extrém parkok, és nem a 10 éveseknek találták ki. Csak kicsit megnőtt a mászókánk :) Jobban fáj ha leesünk, de attól még jó móka:)
Ha a világ dolgait a vállunkra akarjuk venni, akkor vegyük. Én amondó vagyok, hogy lesznek nekünk még olyan gondjaink, amit nem akarunk, érjük be annyival.De ha gyerekek akarunk maradni, akkor mindegy,hogy hány évesek vagyunk, egyszerűen csak vegyünk egy kis üdítőt, egy vattacukrot, vagy mit bánom Én. A gazdagabbak a kedvenc kisautójuk 1:1 arányú mását is megvehetik. Remélem értitek mit akarok mondani... Talán egy mondattal is megírhattam volna ezt a bejegyzést: ne hagyjátok elveszni a gyermeki éneteket.
Elgondolkoztatok már azon, hogy vajon az életünkben mi alakítjuk a pillanatokat, vagy a pillanatok alakítják az életünket?
Itt a mai nap tanulságos idézete: Felnőttnek lenni fele annyira sem mókás mint maga a felnőtté válás:P Angolul talán jobb: Being grown-up isn't half as fun as growing up...
Mára ennyi. Az ördögbe... :-/ Ki jön játszani? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése