Légy önmagad, mindenki más már foglalt ;)

Emlékeztek még az "Én csak jó akartam lenni..." című kis bejegyzésre? Ennek talán az is lehetne a címe, csak egy 2-es mehetne utána.

Van egy idézet , valahogy így szól: Soha ne akarj más lenni, mert akkor elpazarlod azt az embert, aki vagy...
Van benne valami. Biztos sok emberre voltatok/ vagytok irigyek és sokszor mondjátok,hogy bár lehetnétek olyan, mint Ő. És igen, próbálhatunk olyan lenni, talán még sikerülni is fog. De csak egyszer élünk...Sajnos :(
És ha elkezdünk valakire hasonlítani, akkor soha nem fogjuk megtudni,hogy milyen lett volna a másik énünk, aki nem akar más lenni...


Más szemszögből viszont "vicces" ez az idézet. Most olyan emberek vagytok akik akartok lenni? Nem arra gondolok,hogy van-e annyi pénzetek amennyit akartok, vagy olyan kocsival jártok-e amilyennel szeretnétek, hanem arra,hogy biztos mindig úgy cselekedtek ahogy szeretnétek? Ugye,hogy lehetne egy "Én csak jó akartam lenni 2" :) De most nem arra vagyok kíváncsi, hogy biztos,hogy jót cselekedtek-e. Hanem arra, hogy a leghelyesebben cselekedtek-e. Amikor már nem érdekel titeket az,hogy most az jó-e vagy rossz, nem is mérlegelitek, egyszerűen megteszitek, mert egyet tudtok biztosan: itt és most ezt meg kell tennem.Mint egy kegyes hazugság.Sőt, gyakorlatilag ez már a kegyes hazugság. Nem csak szóban lehet hazudni, hanem tettekben is.Aztán amit tettünk, amiatt később szóban is hazudni fogunk, és így gerjeszti ez az egész magát szépen lassan...Így a végén inkább azt mondjuk,hogy teszem azt, amit elvárnak, és mindenki happy.

Lássuk be,hogy az esetek többségében, amikor választás elé kell állnunk,hogy most a helyes, vagy a jó dolgot tesszük-e, nem azt tesszük ami helyes, hanem azt, ami jó. Tehát máris nem úgy döntöttünk, mint ahogy legszívesebben döntöttünk volna.Ahogy az igazi énünk tette volna, vagy tanácsoltuk volna másnak,ha a véleményünkre kíváncsi.
Nem tudtunk, nem mertünk olyanok lenni, mint amilyenek valójában ott bent igazán vagyunk, mert mások elvárásainak kell megfelelnünk...Mindenki mást vár el tőlünk, és mi próbálunk megfelelni mindenkinek, és szépen lassan pazaroljuk el azt az embert, akik vagyunk...Nem azért, mert más akartam lenni, hanem mert Ti akartatok másnak...

Így mondjátok nekem ezután,hogy ne pazaroljam el önmagam...elpazaroljátok Ti helyettem...

Értetek csinálom...

Pizza, sajtburger, ásványvíz. Neem, ez nem a kóla,puska sültkrumpli magyar koppintása, ez az előző másfél heti kajám. Kihúzták egy fogamat életemben először, és hát sajnos rá voltam kényszerülve a sz@r kajákra. Tele voltam tervekkel a hétre, erre egyik percről a másikra oda lett minden. Felborult a napirendem, feltorlódott minden teendőm, azt se tudtam hol a fejem, és pár dologgal úgy voltam, hogy hagyom a fenébe. Gondolom rájöttetek, a blog is közéjük tartozott.
Gyakran halljuk, hogy ne törődj másokkal, magadért csinálj mindent. Már régebben se tetszett ez a mondás, de mára betelt a pohár. Ez hülyeség. Ez a blog nektek, és értetek van, a hülye kis gondolataimat kiírhatnám egy word dokumentumba is, ha csak magamnak írnám.

És ugyanez van az élet többi területén is. Csinálsz valamit, és igen, általában önös érdekből kezdjük el. Elhatározzuk,hogy milyenek akarunk lenni, vagy mit akarunk elérni, és csináljuk. De előbb utóbb eljön az a pont, amikor valaki akarva akaratlanul véleményt fog alkotni a tevékenységünkről, a változásunkról. Mindegy, hogy az elején úgy indultunk neki,hogy nem érdekel más véleménye, magam miatt csinálom, stb, stb, de így is úgy is ki fog hatni ránk az a bizonyos vélemény. Ha negatív, akkor vagy felhagyunk a dologgal, vagy azért is folytatjuk,hogy bebizonyítsuk az ellenkezőjét. De amint ezt megtettük, már valaki miatt, vagy valakiért csináljuk az adott dolgot.
Ha pozitív véleményt kapunk, akkor lelkesek leszünk, és még jobban, még ügyesebben akarjuk csinálni az adott dolgot. De miért? Mert valaki elismert minket, ami erőt adott, és mi azzal háláljuk ezt meg neki, hogy még jobban odatesszük magunkat. Tehát megint csak valakiért, vagy valaki miatt csináljuk az adott dolgot.

Lehetünk makacsak, de el kell ismernünk, hogy cselekedeteink nagy részét nem magunk miatt csináljuk, és ami fontosabb, hogy KELL is valaki ami miatt csináljuk. Sokszor gondolkoztam már,hogy felhagyok egy számomra régen fontosnak vélt dologgal azért, mert nincs rá időm, nincs kedvem, stb, de akkor mindig eszembe jutott az az egy, vagy esetleg több ember, akikért azt a dolgot csinálom, és egyszerűen nem tehettem meg velük,hogy abbahagyom. Mert értük csinálom. Nem fontos, hogy az adott ember tudjon róla, hogy mi érte teszünk dolgokat. Egyáltalán nem. Sőt. Talán úgy a jó, ha sose tudja meg. De mi tudjuk, hogy Ő az, akinek a puszta léte is erőt ad arra, hogy kitartsunk valami mellett...és ennyi bőven elég!

Nem is szaporítom tovább a szót. Nem vagyok egy jó gyerek, nem is leszek sose.Szeretek független lenni a családomtól, sokszor bántom már meg anyumat, apumat, és a nővéremet is.De nekem a karácsony értük karácsony, és nekem ettől lesz ez az ünnep az év legszebb ünnepe...
Nem azért veszek ajándékot, mert ajándékot várok cserébe, és nem azért segítek feldíszíteni a fát, mert utána el akarom kérni a kocsit. Hanem mert látom a szeretteim arcán az örömöt, amit ezzel okozok, és elmondhassam,hogy bár sokszor vagyok rossz, de sok dolog van, amit csak értük csinálok.

Rengeteg dolog befolyásolja az életem, de leginkább azok az emberek, akik körül vesznek. Én sem vagyok tökéletes.Sokakat megbántottam már, és okoztam fájdalmat olyanoknak is, akiknek soha nem akartam, de bízok benne,hogy valahol érzik, hogy fontosak az életemben, hisz meg tudtam őket bántani, vagy tudtak bennem csalódni. Aki nem fontos nekünk azzal miért állnánk le vitázni, vagy miért éreznénk fájdalmat, ha megbánt minket? Na ugye.
És aki fontos az életemben, az alakítja az életemet, a dolgaimat. Innen üzenem hát mindenkinek akit már megbántottam, vagy valaha meg fogok bántani, hogy mindig lesz valami, amit értetek csinálok... :)

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!! 

Én csak jó akartam lenni...

Mitől lesz valaki rossz? Nem olyan bonyolult  kérdés ez nemde? Tételezzük fel,hogy senki sem születik rossznak.Az esetek többségében a körülmények teszik azzá. Ahol felnőtt, az emberek akik körülvették, a történések amiken keresztül ment, és sok esetben a szükség. Igen, néha van, hogy rossznak kell lenned, mert nincs más megoldás.

És mitől lesz valaki jó? Attól, hogy nem rossz még nem lesz valaki jó. Itt is elmondhatjuk,hogy a történések, pontosabban a tettei tesznek valakit jó emberré. De mi számít jónak? Az amiről Én azt gondolom, hogy jó, vagy amiről a többség, vagy valami előre megírt ( például törvény, etikai kódex ) dolog állítja, hogy jó ?

Ez már nem is olyan egyszerű ugye? Én elhatároztam,hogy jó ember leszek. Nem csinálok olyan dolgokat, amik szerintem nem helyesek, és mindig azt teszem, amit éppen az adott szituációban helyesnek látok. De egyszer mindenki elérkezik egy olyan pontra, ahol az, amit Ő helyesnek talál, az a másik számára rossz. Ha megpróbálja ezt kijavítani, hogy ne legyen rossz senki szemében,mert Ő ugyebár elhatározta,hogy jó lesz, akkor egy másik ember szemében lesz rossz ember. És máris eljutottunk arra a pontra, ahol akármit is teszünk valaki szemében rosszak leszünk. De miért? Hisz mi jók akartunk lenni...
- Miért nem lehet úgy dönteni, vagy olyat tenni, ami mindenkinek jó?
- Mert itt döntened kell.. Az is döntés, ha úgy döntesz, hogy nem döntesz, de akkor lehet, hogy nem egy, hanem egyből két ember számára lettél rossz.
Ilyenkor el kell döntenünk,hogy melyik úton folytatjuk tovább. De amint kiválasztottuk az általunk jobbnak ítélt szituációt, onnantól kezdve el kell fogadnunk, hogy a másik út szemszögéből napról napra rosszabbak leszünk...

Itt ragadom meg az alkalmat a bocsánatkérésre. Írhattam volna már eddig is bejegyzést, de semmi nagyívű nem lett volna belőle. És megígértem, hogy elgondolkodtató és/ vagy szórakoztató bejegyzéseket szeretnék létrehozni. De azt is megígértem,hogy minden szerdán és szombaton frissítek. Az egyiket betartottam, de a másikat nem. Tehát akiknek a rendszeresség előrébb van, mint az időpont, azoknak a szemében máris rossz lettem.

Tegyük fel,hogy látod az egyik haverod barátnőjét egy másik sráccal, és emlékszel rá, hogy pont azért volt szomorú a múlt héten, mert a csaja azt mondta,hogy nem lehetnek együtt a hétvégén, mert tanulnia kell. Erre Te látod előtted 20 méterrel egy másik sráccal. Elmond neki? De akkor valakivel rosszat teszel...Hosszú távon lehet,hogy jót. De akárhogy is, egy ember szemében megint rosszak lettünk.
Nektek is feltűnt? Akárhogy próbáljuk ,nem tudunk jók lenni. Maximum megpróbálhatunk mindig a legjobbra törekedni. De bele kell törődnünk,hogy nem fog menni.

De ha ezt felfogjuk, akkor egy egészen új szemszögből szemlélhetjük a világot. Lehet, hogy akit egy hazug embernek tartottunk eddig, csak a jósága áldozata lett. Lehet,hogy azért hazudott nekünk, mert minket akart megóvni, de amikor mégis kibukott az adott dolog, mi elfordultunk Tőle, és elkönyveltük rossznak. Úgy veszített el minket, hogy anno a döntését azért hozta, hogy megtartson minket... Feltehetően Ő sem örült neki, hogy hazudott nekünk, de úgy gondolta,hogy Ő cipeli helyettünk azt a bizonyos keresztet...

El lehet hát dönteni, hogy mitől lesz valaki jó ember...Én még most sem tudom a választ. De azt tudom,hogy attól, hogy valaki el van könyvelve rossznak, nem biztos, hogy tényleg rossz. Vagy ha tényleg azzá vált, nem biztos, hogy Ő is így akarta...
Akárkinek akinek eddig csalódást okoztam, vagy aki szerint rossz ember vagyok, esetleg valami miatt nem bír, annak ennyit üzennék: Én csak jó akartam lenni...

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet Téged mindenki. 

Lehetsz Te a legszépségesebb eper a világon; érett, zamatos, kívánatos, édes és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd, lesznek emberek, akik egyszerűen nem szeretik a epret. Meg kell értened, hogy mindig lesz olyan, akit Te ugyan kedvelsz, de az mégsem szereti a epret. Így hát megvan rá a lehetőséged, hogy alma legyél. 
De tudd, ha azt választod, hogy alma leszel, csak középszerű alma leszel.
Töltheted az életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb alma lenni (ami lehetetlen, hiszen Te eper vagy) vagy megpróbálhatsz megint a legjobb eper lenni...

Miért kéne felnőttnek lenned ha maradhatsz gyerek is?

Sziasztok:)

Gondolkoztam délután,hogy írok egy gyors bejegyzést, hogy ma kicsit késni fog a blog, de gondolom erre mindenki rájött úgy is magától, aki esetleg korábbra várta a mai bejelentkezésemet. Aki nem jött volna rá, annak utólag üzenem,hogy a mai bejegyzés késik ;)


De aggodalomra semmi ok, az ördög nem alszik, és még Én sem. Amúgy az ördög miért nem alszik? No mind1. Ez költői kérdés marad. De egy tuti..jó karikásak lehetnek a szemei. Talán ezért nem festjük az ördögöt a falra nem? Nem lenne valami hihető egy karikás szemű szarvas pasi a falon. De legalább felszarvazni már nem tudják...

Igen, ez ma egy könnyebben emészthető bejegyzés lesz.Nem is fog olyan nagy témákat firtatni.
Ma mentem hazafele ( ki a fa**omat érdekel,hogy merre mentél?!? ) , és arra gondoltam, hogy nekem kell egy szívószálas kis üdítő. Húúha mi? :P Nem kell ironizálni, a NASA is egy baci miatt rendelt el hírzárlatot...


De hogy mire kellett nekem az az üdítő? Hogy megigyam. Mire másra...:D Ma nagyon sziporkázom nem? 
Az viszont már egy sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért pont egy olyan kis szívószálas 99 Ft-os üdítő kellett nekem, amit kb utoljára általános iskola második osztályában ittam és nem egy fél literes üveg, mint amit minden normális ember iszik.
A válasz most sem túl bonyolult. Mert úgy éreztem,hogy átlendültem azon a kis alig észrevehető határon, ahol most vagyok 21 évesen. Felnőtt? Gyerek? Ha engem kérdeztek örök gyerek, ha a tanáraimat vagy a szüleimet, akkor felnőtt.
És igen. Az elmúlt két napban semmi jele nem volt annak, hogy még gyerek lennék, mert azt tettem amit egy 21 éves egyetemistának kell a 14.héten, két héttel a vizsgaidőszak előtt. Tanultam, és zh-kra jártam.


De mitől is lesz valaki felnőtt? Van aki 14 éves korára már annyit kapott az élettől, mint más 30 évesen se. Mert azt ugye belátjuk,hogy attól,hogy valaki 20-30-40 éves, még nem feltétlen érett. 
Én nem mernék állást foglalni ebben az ügyben, de úgy vélem,hogy a tetteink azok, amik felnőtté tesznek minket. 
És amikor ittam a kis üdítőmet, akkor úgy éreztem, hogy gyerek lettem. Nem, nálam a gyerek nem azt jelenti, hogy beálltam a fogócskába, vagy megkértem valakit,hogy lökjön be a hintán.
Egyszerűen csak úgy éreztem,hogy nem vagyok felnőtt. Mert még nem akarok az lenni. Ráérek még foglalkozni azzal, hogy fizessem a gázszámlám. Lesz még nagyobb gondom is, mint egy elrontott zh. Nem kell állandóan úgy élnünk, mint amit az életkorunk általánosságban elvár. Lassan már nem is örülünk semminek, mert, hogy "az milyen gyerekes". Mégis léteznek extrém parkok, és nem a 10 éveseknek találták ki. Csak kicsit megnőtt a mászókánk :) Jobban fáj ha leesünk, de attól még jó móka:)


Ha a világ dolgait a vállunkra akarjuk venni, akkor vegyük. Én amondó vagyok, hogy lesznek nekünk még olyan gondjaink, amit nem akarunk, érjük be annyival.De ha gyerekek akarunk maradni, akkor mindegy,hogy hány évesek vagyunk, egyszerűen csak vegyünk egy kis üdítőt, egy vattacukrot, vagy mit bánom Én. A gazdagabbak a kedvenc kisautójuk 1:1 arányú mását is megvehetik. Remélem értitek mit akarok mondani... Talán egy mondattal is megírhattam volna ezt a bejegyzést: ne hagyjátok elveszni a gyermeki éneteket.
Elgondolkoztatok már azon, hogy vajon az életünkben mi alakítjuk a pillanatokat, vagy a pillanatok alakítják az életünket? 


Itt a mai nap tanulságos idézete: Felnőttnek lenni fele annyira sem mókás mint maga a felnőtté válás:P Angolul talán jobb: Being grown-up isn't half as fun as growing up...

Mára ennyi. Az ördögbe... :-/ Ki jön játszani? :)

Téged mivé formált az élet ? Büszke vagy rá?

Emlékszem még azokra az időkre, amikor még kicsi voltam, és mindig olyat akartam csinálni, amit nekem nem szabad, amit a felnőttek csináltak..Ahogy nőttem rájöttem, hogy igen, tényleg sok dolog van, amit a felnőttek csinálhatnak, de én nem, viszont kezdtem rájönni arra is,hogy minél nagyobb vagy, annál több olyan dolgot is el kell viselned, amit gyerekfejjel nem kell elszenvedned.



Aztán jött az iskola, az első szerelem, az első helyzet ahol rájöttünk, hogy nem minden úgy van, ahogy gondoltuk. Nincs mindig ott anyuci meg apuci,hogy megvédjen.Nem csak nekünk tetszhet egy lány, és nem csak mi akarjuk megnyerni azt a futóversenyt... Majd jött a középsuli, a nagy, életen át tartó barátságok korszaka. Ugyanakkor itt már szinte felnőttként kezelnek minket, de úgy,hogy mi erre még nem készültünk fel. Saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy vannak, akik pofára osztályoznak, és akármit teszünk, ezen mi nem változtathatunk. Ekkor elgondolkodunk,hogy mit is mondott múltkor apu? "Az élet nem fenékig tejfel...majd rájössz" . Akkor még nem tudtam mit kezdeni ezzel a mondattal. A nagy betűs élet... Mi abban a rossz? Vezethetek autót, lesz lakásom, munkám, megyek majd nyaralni, ahogy a felnőttek. De miből... Ezekhez pénz kell? Több mint amit anyu szokott adni amikor kiskoromban leküldött a boltba? ....Igen.


De hogy szerezhetnék pénzt? Nyári munka... Ilyen sokat kell melózni 3000 forintért? Itt kell lennem hétvégén is? És akkor rádöbbenünk. Tényleg kemény ez az élet. Tetteinknek következményei lesznek, amiért már mi felelünk. Ha megbántunk másokat akkor nekünk kell helyre hozni. Ha szórakozni akarsz, akkor neked kell rá megkeresned a pénzt...


És itt indulnak a problémák...Amikor először megtapasztalja az ember,hogy milyen kemény az élet... megtanuljuk, hogy:  

1.hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképp fájdalmat okoz neked olykor -  és ezért meg kell bocsátanod neki.
2.hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
3.hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
4.hogy nem számít az,hány szilánkra tört a szíved, a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod... ( igen, ezek Coelho bácsi idézetei voltak )


De ezekben az a legrosszabb,hogy a saját bőrünkön tapasztaljuk meg. És ahogy megtapasztalunk egy- egy dolgot változunk. Változunk, mert soha nem akarjuk még egyszer újra átérni azt a csalódást, azt a fájdalmat amit nekünk okoztak, vagy esetleg mi okoztunk másoknak. És vagy jobb emberek leszünk, vagy rosszabbak. 


És ahogy megyünk az utcán rossz látni,hogy egy két emberrel hogy elbánt az élet. És lehet,hogy önhibáján kívül. Lehet, hogy a kis szürke egér a bankautomatánál régen egy szerelmes srác volt, akit megcsalt a barátnője, és többet nem hisz a szerelemben. Lehet,hogy valaki ellopta az ötletét a munkahelyén, és emiatt azt a semmittevő kollégáját léptették elő helyette... 
És akkor még nem is beszéltünk azokról a veszteségekről, amiket nem lehet elkerülni. Elveszítünk valakit amiatt, mert elveszi tőlünk az élet, és mi nem tehetünk ellene semmit. De sajnos megváltozunk ennek hatására.



Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid  ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád....

Egy idő után kialakul a Te életfelfogásod, és egy olyan ember leszel, akire lehet,hogy nem vagy büszke, pedig csak akkor változtál, amikor kellett. Nem biztos,hogy mindig akartad, de meg kellett tenned. Tudod: Néha a legnehezebb, és a leghelyesebb út ugyanaz...

Olyasmi ez, mint amikor behurcolnak egy arénába, ahol élethalál harcot kell vívnod. Ezen nem változtathatsz, de Te döntöd el,hogy emelt fővel, önszántából vonulsz be, vagy csak hagyod,hogy berángassanak. Vannak talán, akik szerint e kettő között nincs lényeges különbség, de igazából ezen a különbségen áll vagy bukik minden ezen a világon!!

Tudjátok, hogy miért nem reagálok a csúfolódásokra? Ez egyszerű. Láttam meghalni a szeretteimet, láttam unottan elfordulni a szerelmemet, láttam kárörvendően nevetni a barátaimat... Ezután akadjak ki azon, hogy valakinek nem tetszik a hajam? Fájdalmat kellene okoznia, hogy valakinek nem tetszik a ruhám? Ugyan már...

Változtam.Sokat. Megtanultam,hogy igen, az élet kemény, és nem, nem mindig szép, de sok szép pillanata van, és sok dolog csak rajtunk múlik. Ugyanakkor azt is megjegyeztem,hogy sokszor semmit nem tehetek, és a legnagyobb igyekezetem is kevés. 

Engem így alakított az élet. Ha valahol meglátsz, lesz rólam egy véleményed a ruhám, a járásom, a kinézetem alapján. Ha megismersz ez talán megváltozik, talán nem. De egy biztos: rajtam vannak az életem nyomai, és minden tettem, mondatom, reakcióm egy immáron több, mint 21 éve formálódó dolog. Nem vagyok büszke arra az emberre aki lettem az élet által, de nem is szégyenkezem miatta. Sokszor tudtam megtartani a becsületemet és mentem szemben mindenkivel, és az idő igazolta,hogy igazam volt. Ugyanakkor nekem se volt mindig választásom. 

Engem ezzé formált az élet... Hogy ez jó-e vagy sem, azt nem tudom. Van akinek megfelel, van akinek nem.Van aki formálna még egy kicsit, van aki nem is kíváncsi Rám. De ne rójuk ezt fel neki, hisz Őt olyanná formálta az élet...

Miért öljük meg mások álmait?

Gondolkoztatok már azon, hogy valakinek mennyi időbe telik, míg megosztja velünk legbelsőbb titkainak egyikét? Mert igen, az álom egy olyan titok, melyről tudjuk, hogy mások valószínűleg csak kinevetik majd, ha meghallják. Ezért általában egy olyan emberrel osztjuk meg, akiben megbízunk, akitől támogatást és bíztatást remélünk. Biztos veletek is előfordult már, hogy valami tőletek szokatlant, újat akartatok csinálni… Sokáig gondolkodtatok, hogy belevágjatok-e vagy sem. Majd amikor vettétek a bátorságot, és másnak is elmondtátok, hogy mit terveztek, kinevettek ( jobb esetben csak megmosolyogtak ) titeket. Ilyenkor jönnek azok a bizonyos mondatok, hogy „Te? De hisz nem is értesz hozzá…”

Belegondoltok egy-egy ilyen mondatotok után, hogy a másikban ilyenkor mi mehet végbe? Egy álmát, egy elképzelését döntitek romba azzal, hogy kinevetitek, és nem támogatjátok. Egy-egy álmunkat valószínűleg sosem tudja meg senki más rajtunk kívül, és ha bátorkodunk megosztani valamelyiket is, akkor is csak egy-két embernek mondjuk meg. És mi van, ha pont egy ilyen ötletet kacagunk ki? Ha valaki megosztja veletek egy álmát, akkor általában egy erős segítő kezet keres, mert fél…Mert tudja, hogy egyedül nem biztos, hogy sikerül megvalósítania a tervét. De nem érdekli, mert tudja, hogy oldalán a legerősebb emberrel indul a harcba : velünk

És igen. Előfordul, hogy elbukunk. Sőt. Többször fogunk elbukni, mint megvalósítani egy álmot. De hát ezért hívjuk őket álmoknak…

Ha egy barátotok megosztja veletek egy ötletét, egy nagy álmát, higgyetek benne. Hisz Ő is hisz bennetek.

Miért baj az, ha valaki még hisz valamiben? Attól, hogy már nem hiszünk a mikulásban, vagy a fogtündérben, még nem kell más álmait is összetörni. Milyen gyerekkorunk lett volna álmok nélkül? Szívből irigylem azokat az embereket, akik még a mai zord világban is mernek kockáztatni, és bele mernek vágni álmaik megvalósításába. Bill Gates például nem fejezte be az egyetemet. Érdekel ez ma már valakit? Kötve hiszem, hogy bárhol is elkérnék a diplomáját. A facebook alapítója egy egyetemista volt. Értitek?  

Van egy mondás: sok haverom van, de kevés barátom. Nem attól leszel értékes, hogy van 50 felszínes haverod, hanem, hogy van legalább egy igaz barátod, akinek elmered mondani úgy az álmaidat, és minden titkodat, hogy tudod, hogy nem nevet majd ki, és bár őrültségnek tartja, ennyit kérdez csak: mikor kezdjük?

Zárja ezt a postot egy idézet: Valahányszor egy kisgyermek azt mondja: " nem hiszek a tündérekben", egy kis tündérke holtan esik össze…

Naponta 600.000 látogató!!

Nem, sajnos ez nem az Én blogom adata... :) Ez egy orosz blogger oldalának statisztikája aki a politikáról ír. Sajnálattal kell közölnöm,hogy ha ennek köszönhető a 600.000 látogató, akkor itt sosem leszünk ennyien ( halkan megjegyzem, hogy akármit írok akkor se leszünk még fele ennyien se :) ).

De vajon mitől sikeres egy blog? Szerintem a látogatóktól. És mikor van sok látogató? Ha mindig érdekes és olvasható témát talál rajta, amikor feljön. És itt kezdődnek a problémák. Szerintem ha egy átlagtól eltérő blogot akarok írni, akkor nem lehet minden nap valami új bejegyzést közzétenni, mert bár van,hogy egy nap ér annyi inger, mint máskor egy héten, de nagy általánosságban a fordítottja igaz, és van,hogy egy héten szinte nem történik veled semmi. Ezért arra gondoltam, hogy hetente 2x frissülne a blog, szerdán és szombaton, és 14:00tól már elérhetőek lennének kicsi agyam nagy gondolatai.

És ez miért jó?
Azért, mert így talán nem fogod hanyagolni a blogomat :) Mert magamból kiindulva, ha várnám,hogy minden nap frissül, és feljövök Hétfőn,de semmi, feljövök kedden is, és még mindig semmi, akkor úgy döntenék,hogy jön ide többet a fene. De ha tudom,hogy ekkor meg ekkor van mindig valami friss és szórakoztató, esetleg elgondolkodtató, akkor addig minek jöjjek fel feleslegesen. Kicsit olyan ez, mint a forgalmi lámpáknál a visszaszámláló. És tényleg. Működik. Már Én se toporgok a lábammal és fogom a váltót, hogy na mikor lesz már zöld, mert látom,hogy még van 30 másodpercem.

Egy szó, mint száz, örülnék neki, ha szépen lassan egyre többen lennénk, és akik egyszer elolvasták egy bejegyzésem, azok itt ragadnának. Ehhez viszont kell egy sikeres blog. Tehát vagy marad a politika és a 600.000 látogató, vagy egy nektek szóló, de csak heti 2x frissülő blog. Na jóó. Ha 100an leszünk, akkor ígérem,hogy áttérek a napi frissítésre:)

Ohh. Ha megengedtek nekem egy gyors kérést. Ha tetszett, vagy nem tetszett valami, esetleg ötletetek vagy véleményetek van... használjátok a hozzászólás menüpontot. A dicséret jól esik, a kritikából, meg mindig lehet tanulni. Köszönöm nektek előre is.

Ennyi voltam mára. Szerdán jelentkezem :)

Let's blog - avagy kikelt a rút kiskacsa

Hát akkor blogoljunk!

Hogy minek nekem blog? Én sem tudom. Talán mert unatkozom, vagy mert nem elég a facebook által megadott karakterszám a mi jár a fejedben résznél. Nem tudom. De jelenleg nem is érdekel. Kell egy blog, és kész. Tudjátok, mint az idézet is mondja: Tedd azt, amiben hiszel és higgy abban, amit teszel... Én hiszek benne,hogy van értelme.
Talán olyan lesz ez a blog mint a rút kiskacsa. Az elején senkit nem érdekel, de talán majd egyszer, ha csak poénból is, de feljössz rá, és találsz valamit ami neked, vagy esetleg rólad szól, és megtalálod benne a hattyút. Lehet ez egy sor, egy bekezdés, egy történet, egy szép, vagy pont rád illő idézet ( mert sok idézetet szeretnék majd beletenni, mert imádom az idézeteket ) , a lényeg, hogy elhidd,hogy létezik az a bizonyos hattyú.

Hogy kik fogják olvasni ezt a blogot? Talán senki. Talán egy két ismerős a facebook-ról, aki poénból ráklikkel. De remélem, hogy sok sok számomra még ismeretlen ember, akik találnak majd benne valamit...Ezt a bejegyzést első sorban Kingának ajánlom, aki azt ígérte,hogy olvasni fogja. Remélem tényleg így lesz. Neki köszönhető, hogy létrehoztam ezt a bejegyzést. Vagy talán a "ccc..." kommentnek, amit az ötletre kaptam a haveromtól arra, hogy blogot akarok írni. Másodjára Balázsnak ajánlom, mert titkon bízom benne,hogy ha elolvassa a blogom akkor talán újra elindítja Ő is a saját blogját, amelyet jó volt olvasgatni.

Terveim szerint ez nem egy felkeltem és fogat mostam típusú blog lesz, inkább amolyan élet nagy dolgai egy átlagos srác csöppet sem átlagos szemszögéből. Gyakran van, hogy megyek az utcán és meglátok valamit ami felkelti az érdeklődésem. Egy embert, vagy egy jó kocsit, esetleg egy hétfőn reggel mosolygó arcot, és elgondolkozom hogy vajon Ő mitől ennyire boldog? Mert a cipője annyiba kerül mint a komplett ruhám? Vagy csak mert írt egy jó zh-t? Vagy mert az álmainak él, és nem törődik a kötelezettségekkel? És akkor elindul az a bizonyos fogaskerék. Hogy Én is boldog lennék, ha egy hétig nem törődnék senkivel és semmivel, és azt tenném amit csak akarok? Biztosan. De vajon hány embert bántanék meg azalatt az egy hét alatt? Hány barátot löknék el magamtól? Esetleg mennyi új embert, vagy igaz barátot ismernék meg? Elgondolkodtató nem? Főleg, hogy hova ki lehet lyukadni ha egy kicsit elgondolkodunk akár egy ilyen átlagos dolgon is,hogy miért mosolyog az a srác amikor 2 fok van és Én majd szétfagyok a buszmegállóban...
Olyasmi ez mint a pillangó-hatás. Tudjátok: A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén..

No hát valami ilyet tervezek az elkövetkezendőkben. Senki se a csúcson kezdi. Kivéve persze az ejtőernyősöket és a bázisugrókat. Bár ez is relatív. Nekik is fel kell menni a hegyre. De tény, hogy a dolog lényegét a csúcsról kezdik.No mind1. Arra akartam utalni, hogy az elején biztos egy csomó érdektelen és esetlen téma lesz itt, egyesek szánalmasnak és gáznak fogják tartani,és sok negatívumot fogok kapni miatta. De remélem kinövi magát ez a kiskacsa a hőn áhított hattyúvá és a végén lelkes olvasótáborom is lehet :) 

Ennyi voltam mára.Sziasztok.