Hogy minek nekem blog? Én sem tudom. Talán mert unatkozom, vagy mert nem elég a facebook által megadott karakterszám a mi jár a fejedben résznél. Nem tudom. De jelenleg nem is érdekel. Kell egy blog, és kész. Tudjátok, mint az idézet is mondja: Tedd azt, amiben hiszel és higgy abban, amit teszel... Én hiszek benne,hogy van értelme.
Talán olyan lesz ez a blog mint a rút kiskacsa. Az elején senkit nem érdekel, de talán majd egyszer, ha csak poénból is, de feljössz rá, és találsz valamit ami neked, vagy esetleg rólad szól, és megtalálod benne a hattyút. Lehet ez egy sor, egy bekezdés, egy történet, egy szép, vagy pont rád illő idézet ( mert sok idézetet szeretnék majd beletenni, mert imádom az idézeteket ) , a lényeg, hogy elhidd,hogy létezik az a bizonyos hattyú.
Hogy kik fogják olvasni ezt a blogot? Talán senki. Talán egy két ismerős a facebook-ról, aki poénból ráklikkel. De remélem, hogy sok sok számomra még ismeretlen ember, akik találnak majd benne valamit...Ezt a bejegyzést első sorban Kingának ajánlom, aki azt ígérte,hogy olvasni fogja. Remélem tényleg így lesz. Neki köszönhető, hogy létrehoztam ezt a bejegyzést. Vagy talán a "ccc..." kommentnek, amit az ötletre kaptam a haveromtól arra, hogy blogot akarok írni. Másodjára Balázsnak ajánlom, mert titkon bízom benne,hogy ha elolvassa a blogom akkor talán újra elindítja Ő is a saját blogját, amelyet jó volt olvasgatni.
Terveim szerint ez nem egy felkeltem és fogat mostam típusú blog lesz, inkább amolyan élet nagy dolgai egy átlagos srác csöppet sem átlagos szemszögéből. Gyakran van, hogy megyek az utcán és meglátok valamit ami felkelti az érdeklődésem. Egy embert, vagy egy jó kocsit, esetleg egy hétfőn reggel mosolygó arcot, és elgondolkozom hogy vajon Ő mitől ennyire boldog? Mert a cipője annyiba kerül mint a komplett ruhám? Vagy csak mert írt egy jó zh-t? Vagy mert az álmainak él, és nem törődik a kötelezettségekkel? És akkor elindul az a bizonyos fogaskerék. Hogy Én is boldog lennék, ha egy hétig nem törődnék senkivel és semmivel, és azt tenném amit csak akarok? Biztosan. De vajon hány embert bántanék meg azalatt az egy hét alatt? Hány barátot löknék el magamtól? Esetleg mennyi új embert, vagy igaz barátot ismernék meg? Elgondolkodtató nem? Főleg, hogy hova ki lehet lyukadni ha egy kicsit elgondolkodunk akár egy ilyen átlagos dolgon is,hogy miért mosolyog az a srác amikor 2 fok van és Én majd szétfagyok a buszmegállóban...
Olyasmi ez mint a pillangó-hatás. Tudjátok: A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése
No hát valami ilyet tervezek az elkövetkezendőkben. Senki se a csúcson kezdi. Kivéve persze az ejtőernyősöket és a bázisugrókat. Bár ez is relatív. Nekik is fel kell menni a hegyre. De tény, hogy a dolog lényegét a csúcsról kezdik.No mind1. Arra akartam utalni, hogy az elején biztos egy csomó érdektelen és esetlen téma lesz itt, egyesek szánalmasnak és gáznak fogják tartani,és sok negatívumot fogok kapni miatta. De remélem kinövi magát ez a kiskacsa a hőn áhított hattyúvá és a végén lelkes olvasótáborom is lehet :)
Ennyi voltam mára.Sziasztok.
Azt hiszem megtaláltam az ide illőt... :)
VálaszTörlés"Szoktál néha egy képet nézegetni magadról, és meglátni egy idegent a háttérben? Ez elgondolkodtat, vajon hány idegennek vannak képei rólad. Más emberek életének mennyi pillanatának lettünk részesei? Részesei voltunk valaki életének, mikor valóra vált az álma? Vagy ott voltunk, mikor az álmaik elvesztek? Próbáltunk belekerülni a képbe, mintha valahogy eleve oda lettünk volna elrendelve? Vagy csak meglepetésszerűen ért minket? Csak gondolj bele. Lehetnél valaki életének fontos része... úgy, hogy nem is tudsz róla."
Ez nekem tök tetszik :) Ez olyan mint ha visszakapnék egy kicsit abból az időszakból, amikor egész éjszakai fárasztó meló után, még reggeltől dumáltunk délig :) Kircsi
VálaszTörlés